Agatha Christie

Egy asszony vagy félti a férjét - vagy fél tőle.

Mindig bizonyos megrázkódtatást jelent olyasvalakivel találkozni, akit rég nem láttunk, de szüntelenül foglalkoztatta gondolatainkat.

Idegi bántalmak esetén a beteg gyakran fordul idegenhez, és ugyanakkor elveszíti bizalmát a hozzá legközelebb állókban.

Milyen különös, hogy épp Rex Donaldsonnak adta a szívét! Az ő társaságában is akadnak szerelmek, hisz anélkül nem élet az élet, de hát miért kell az ilyesmit komolyan venni? Az egyik jön, a másik megy... De Rex Donaldsonnal más a helyzet. Rex iránti vonzalma egyszerű, mély és erős. Szüksége van Rexre. Higgadt nyugalma, elvont gondolkodása egészen más, mint amit ő vidám felületes életében megszokott. Logikus, tudományos elme; tartózkodó, kissé pedáns magatartása mögött azonban erő rejlik. És zsenialitás! Rexnek első és legfontosabb a munkája - ő, Theresa, csak része (noha kellemes része) lehet Rex életének. És az önző, felületes Theresa, életében először érezte, hogy elfogadja - sőt, szívesen fogadja el - ezt az alárendelt szerepet. Mert Rexért mindenre, igen, mindenre képes!

De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.

Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és... vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.

Néha áthidalhatatlan szakadék választja el a múltat a jövőtől. Ha valaki megjárta a halál árnyékának völgyét, s újra kilép a ragyogó napfényre... akkor, mon cher, annak számára új élet kezdődik. A múlttal nem tud már mit kezdeni.

Az ember sose mehet vissza. (...) Az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

Az alázat óriási dolog. Emlékszem, a háború alatt a földalattiban mindenfelé fel volt mázolva a falakra egy jelmondat: "Minden rajtad áll vagy bukik." Gondolom, valami kitűnő pszichológus eszelte ki, de szerintem ez egy veszedelmes és káros gondolat. Merthogy nem igaz. Nem igaz, hogy az a bizonyos "minden", mondjuk, a Little-Blank-in-the-Marshban lakó Mrs. Blanken áll vagy bukik. És ha mégis elhitetik vele, az igen rossz hatással lesz rá. Miközben azon töri majd a fejét, hogyan is hasznosíthatná magát a világpolitikában, a gyereke lerántja magára a teáskannát, és leforrázza magát.

Amikor életről-halálról van szó, az embernek nem lenne szabad a maga jelentéktelen gondjával-bajával foglalkozni.

Nem vagy képes föladni. De én már megtanultam, és neked is meg kell tanulnod, hogy olykor ez az egyetlen megoldás.

A helyhez kötöttség felszabadítja a fantáziát. Az ember szabadon csaponghat.

Sok férfi jobban járna, ha magát venné el feleségül, mint azokat a szeleburdi fruskákat, akik manapság szaladgálnak, és többet mutogatnak magukból, mint amennyit a Teremtő valaha is szándékolt.

Egyvalami teljes képtelenség: rávenni a nőket, hogy hallgassanak a józan észre! Mintha hiányozna egy kerekük! Beszélhetnek nekem a női ösztönről, ország-világ tudja, hogy könnyű prédái a szélhámos csirkefogóknak! Tíz között egy sincs, aki rájönne, hogy gazemberrel áll szemben; kihasználhatja őket bármelyik jóképű, sima modorú csibész!

Ha a bűnözőink nem veszítenék el a fejüket, ha okosan viselkednének, hogy fognánk el őket?

A dühös nő (...) mindig többet szokott mondani a kelleténél, s ennélfogva néha hasznot húzhat belőle egy meggondolt férfiú, aki megőrzi a nyugalmát.

A nő, ha dühös, nemigen ügyel a kijelentései szigorú igazságára.

Magának rossz híre van, de a nők... a nőket az ilyesmi nem rettenti el. Ha maga kiváló jellem volna, szilárd erkölcsű férfiú, aki soha életében nem tett olyat, amit nem lett volna szabad, viszont megtett esetleg mindent, amit tennie kellett - eh bien! - akkor komoly kételyeim lennének a sikerét illetően. Tudja, az erkölcsi kiválóság nem romantikus tulajdonság. Habár az özvegyasszonyok nagyra szokták értékelni...

Minden legyen fehér vagy fekete, minden legyen határozott körvonalú és jól definiált. De az élet nem ilyen, Mademoiselle! Bizonyos dolgok még nem estek meg, csak az árnyékukat vetik előre.

Én már sokat láttam ezen a világon, és tudom, hogy két dolog biztosan igaz. Egy jó ember tönkremehet abba, ha rossz asszonyt szeret, de ugyanúgy fordítva is áll. A rossz embert is tönkreteheti egy jó asszony iránti szerelme.

Három dolgot nem lehet siettetni: le bon Dieu-t, a természetet és az öregeket.

Nincs az a nő, aki életében egyszer ne csinálna bolondot magából.

Aki sokat hallgatott, azt nem könnyű szóra bírni, megtartja magának az örömét-bánatát, nem mondja el senkinek.

Egy férfi, ha udvarol egy valakinek, tud szívélyes, gáláns lenni, el tudja halmozni apró figyelmességekkel, és általában elbűvölően tud viselkedni. De ha igazán szerelmes, akkor csak bárgyú birkaszemmel tudja nézni.

A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz bele. (...) Az emberek más-más irányból néznek a tükörbe, de a tükör ugyanaz, és ugyanazok a dolgok tükröződnek benne.

Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.

Az ember nem gondolkozik el az anyján, az apján, a nővérén vagy a nagynénjén. Egyszerűen léteznek, legközelebbi családtagok, mindenféle kérdőjel nélkül. Az ember nem gondolkozik el rajtuk, mint embereken. Még csak azt a kérdést sem teszi fel magának, hogy milyenek.

Élvezem, hogy gonosz vagyok. Igen. (...) Határtalanul élvezem. Sok mindent láttam az életben, Ruth. Szinte mindent kipróbáltam már. Voltam színész, boltos, pincér, segédmunkás, hordár és cirkuszi kellékes! Szolgáltam matrózként egy teherhajón. Részt vettem az elnökválasztási kampányban egy dél-amerikai köztársaságban. Ültem börtönben! Csak két dolgot nem csináltam még: nem robotoltam becsületesen egyetlen napig sem, és még soha nem fedeztem magam a költségeimet.

Az volt a baj, hogy túl gyakran találkoztak. Nem lehet egy viszonyt állandóan forrponton tartani. Ritkábban kell találkozniuk - lazítani kell egy kicsit.

Micsoda képtelen ostobaságokat hord össze az ember, ha szerelmes! Annak idején nem hangzott olyan ostobán, de így, higgadtabban felmelegítve! Miért nem tudják a nők elfelejteni az ilyesmit? A férfiak nem szeretik, ha folyton emlékeztetik őket, milyen szamarak voltak.