Paulo Coelho

Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie. Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket. Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit.

A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.

Mindannyiunknak van lehetősége a megváltásra, de ehhez meg kell találnunk azokat, akik ellen vétkeztünk és bocsánatot kell kérnünk tőlük.

Elméletileg minden veszteség a javunkat szolgálja.

Megrémült. Kezdett rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött.

Véget ért a szünidő. De a fiú nem jött. És így telt el egy egész rettenetes hét, amíg végre megtudta az osztálytársaitól, hogy elment a városból. (...) Abban a pillanatban megértette, hogy bizonyos dolgok örökre elvesznek.

Csak most döbbent rá, hogy egészen eddig őt várta, már napok óta. És ebben a pillanatban egyszerre elfogadott mindent, amit a sors rendelt neki. Nem panaszkodott, inkább örült, hogy megengedheti magának ezt a fényűzést, mert (...) tudja, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője, de mivel nem vár tőle semmit, csak nyerhet vele.

Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség "jó" és "jobb" között.

Mindennek megvan a maga jelentősége. Az az ember, aki nagy hévvel éli az életet... minden percét élvezi.

Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.

A szeretet vizének éltető cseppjei senki szomját nem fogják oltani. Fogadd hát el mások szeretetét.

Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.

Nem tudom elfogadni, hogy így menjen el, hogy el sem búcsúzik, meg sem magyarázza. Mindketten büszkék voltunk arra, hogy van bátorságunk együtt szembenézni az élet nehézségeivel. Inkább szenvedtünk, de soha nem hazudtunk egymásnak. (...) Tudom, hogy nagyon megváltozott, amikor megismerte (...), de ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjon egy házasságot, ami már tíz éve működik! Még ha lefeküdt is vele, még ha szerelmes is belé, hogy lehet, hogy nem tette mérlegre mindazt, amit együtt éltünk át, amit együtt fedeztünk fel? Hogy lehet, hogy gondolkodás nélkül belevág egy kalandba, ahonnan talán vissza se jön?

Soha nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra az élet, és jó, ha tudjuk, merre van a vészkijárat.

Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér (...), de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost.

Időre volt szüksége, hogy gondolkozhasson, hogy kicsit egyedül lehessen, hogy jól elraktározza magában az előző éjszaka emlékét - hogy később bármikor elővehesse, ha érezni akarja, hogy él.

Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek.

Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat - valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megosztani. Nem szabad félnünk azoktól az óceánoktól, amelyekben szabad akaratunkból merítkezünk meg. A félelem tönkreteszi a játékot.

A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.

Aki szeret, annak nincs feltétlenül szüksége a nemi aktusra, hogy jól érezze magát.

Ostobaság azt gondolni, hogy birtokolhatjuk a másikat - aki azt hiszi, hogy ez lehetséges, az önmagát csapja be. Ennek ellenére nem lehet elnyomni a féltékenység gondolatát, vagy tárgyilag filozofálni róla. És azt sem lehet gondolni, hogy a gyengeség jele.

Ha Isten meg akar bolondítani valakit, teljesíti minden vágyát.

A könny a lélek vére.

Eltelik fél óra, fél órán keresztül hiszek a történetben, amit az imént találtam ki, aztán eszembe jut, hogy az egész csak álom.

Már nem az vagyok, aki arról álmodozik, hogy ez vagy az lesz belőle: egyszerűen csak vagyok.

Kövesd az álmaidat, változtasd meg az életed és lépj rá Isten ösvényére. Tégy csodákat. Gyógyíts. Prófétálj. Hallgass az őrangyalodra. Változz meg. Legyél harcos, és harcolj boldogan.

Aki képes uralkodni a testén, az a lelkén is képes.

A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.