Paulo Coelho

Csak az képes a boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.

Isten boldogságra teremtett minket, így el kell fogadnunk, hogyha szomorúak vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.

Bármerre indultam is az életben, minden út hozzád vezetett.

Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

Nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek, aminek van egy látható része, amit testnek hívnak.

Látja ezt az ánizslikőrt? (...) Nos, maga csak egy ánizslikőrt lát. Én viszont, mivel nekem az egész lelkemet bele kell adnom a munkámba, látom a növényt, amiből készült, látom a viharokat, amelyek megtépázták ezt a növényt, a kezeket, amelyek összegyűjtötték a magokat, látom, hogyan utazott egy másik földrészről idáig egy hajón, és látom, ahogy - mielőtt belekerült az alkoholba - otthagyta színes és illatos nyomát mindazokon, akik megérintették.

Csak akkor tudunk elfogadni egy igazságot, ha először szívünk mélyéből tagadjuk.

Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel.

Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekből jött, s egyszer majd oda fog visszatérni.

- Többet kapok, mint amennyit a szívességemért érdemlek. (...) - Ilyet sose mondjon. Meghallja az élet, és legközelebb kevesebbet ad.

A szerelem a szabadság igazi megtapasztalása, (...) senki nem birtokolhatja a másik embert.

Az ember válságos pillanatokban mindig helyes döntést hoz.

Az ember a természet egyetlen teremtménye, amelyik tudatában van annak, hogy meg fog halni. Annak ellenére, hogy tudja, a napjai meg vannak számlálva, s akkor ér véget minden, amikor a legkevésbé várja, úgy vívja meg élete csatáit, mintha méltó lenne az öröklétre.

Tudjuk, mit akarunk, és el is érjük, ha kitartóak vagyunk, de az idő, amely a célhoz jutásig eltelik, Isten segítségétől függ.

Számtalan kilométert gyalogoltam, hogy felfedezzek dolgokat, amelyeket már tudtam, mindnyájan tudunk, csak oly nehéz elfogadni őket.

Nem bűn az, ha boldogok vagyunk. Fél tucat gyakorlat és figyelmes hallás elegendő ahhoz, hogy az ember megvalósítsa a leglehetetlenebb álmait.

A boldogság keresése egyéni dolog, nincs rá modell, amelyet másoknak átadhatnánk.

Igen, ez a szerelem. Ettől válik a zsákmány sólyommá, a sólyom emberré, az ember pedig ismét sivataggá. És ez okozza, hogy az ólom arannyá változik, az arany pedig megint elrejtőzik a föld alatt.

Nem tudom, hogy hirtelen érkezik-e a szerelem - de azt tudom, hogy én nyitott vagyok rá. Készen állok.

Egész életemben ez volt minden keresésem célja: hogy hagyjam, hogy a szeretet gátak és korlátok nélkül megnyilvánuljon bennem, hogy kitöltse az üres helyeimet, hogy rávegyen, hogy táncoljak, mosolyogjak, értelmet adjak az életemnek, megvédjem a fiamat, kapcsolatba lépjek az éggel, a férfiakkal és a nőkkel, és mindenkivel, akiket a sors az utamba vet.

A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. A mi feladatunk megfejteni ezeket a jeleket.

Miért kell a szívünkre hallgatnunk? Azért, mert ahol a szíved lesz, ott lesz a kincsed is.

A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.

Sokakkal megesett már, hogy elhagyta őket az, akit a legjobban szerettek, mégis sikerült boldogságot kovácsolniuk a keserűségből.

A találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülessen.

A szerelem ereje azért van a földön, hogy boldoggá tegyen, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és felebarátainkhoz.

A szerelem az erő, amely megváltoztatja és jobbá teszi a világot.

Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt.

Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb.