Paulo Coelho

Paulo Coelho de Souza (Rio de Janeiro, 1947. augusztus 24. – ) brazil író, az ENSZ békenagykövete.

English300 Magyar1314
A magány nem a Szerelem hiánya. A magány kiegészíti a Szerelmet. Nem a társaság hiánya, hanem az a pillanat, amikor a lelkünk végre szabadon meg tud szólítani minket, és segít döntéseket hoznunk az életünkkel kapcsolatban.
A vereség a bátraké. Csak ők képesek méltósággal veszíteni és örömmel győzni.
Aki soha nincs egyedül, az nem ismeri meg önmagát. És aki nem ismeri önmagát, az fél az ürességtől.
A sebhelyek hangja erősebben szól, mint a pengéé, amely okozta őket.
Ne akarj hasznos lenni. Önmagad akarj lenni. Ez elég, és más nem is számít.
Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.
A külső szépség a belső szépség megnyilvánulása. Az emberek szeméből áradó fényen keresztül válik láthatóvá.
Van, aki elfelejti a kérdést, van, aki megválaszolja, és olyan is, aki pedig megérti, hogy az egyetlen lehetséges út a cselekvés: mégis mindegyikük ugyanazokkal az akadályokkal találja szembe magát, és ugyanazoknak a dolgoknak örülhet.
A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak felszáradnak a könnyeink. (...) Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget. Csak elment, és minden búcsú magában hordozza a reményt.
Ne add fel. A kulcstartón is általában a legutolsó kulcs az, amelyik kinyitja az ajtót.
Azokat keresd, akik egyetlen fontos ajtót igyekeznek kinyitni: a szívedét. Akik soha nem rontanának be a lelkedbe a beleegyezésed nélkül. Akik soha nem használnák arra ezt az ajtót, hogy halálos nyilat lőjenek be rajta.
A sors senkivel sem igazságtalan. Mindannyian szabadon döntjük el, hogy szeretjük vagy utáljuk, amit csinálunk. Ha szeretjük, mindennapi tevékenységünkben megtalálhatjuk ugyanazt az örömöt, amit azok éreznek, akik elindultak az álmaik után.
Aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Aki kér, az tudja, hogy kap. Aki vigaszt nyújt, az tudja, ő is vigaszra lel.
Az arrogancia túlbonyolítja a szavakat, mert azt hiszi, hogy az intelligencia csak néhány kiválasztott kiváltsága. Az elegancia viszont úgy alakítja át az összetett gondolatokat, hogy mindenki megértse azokat.
Kerüld azokat, akik sokat beszélnek, mielőtt cselekednének. (...) Keresd azokat, akik soha nem mondták azt, amikor hibáztál, hogy "én másképp csináltam volna". Mert ha nem csinálták úgy, ahogy te, nem mondhatnak fölötted ítéletet.
Egyes szavak elegánsak, mások megsebeznek és elpusztítanak, de mindegyiket ugyanazokkal a betűkkel írjuk.
Nyisd ki bátran a képzeleted titkos ládáját. Az egyik bátorsága biztatást ad a másiknak is.
Csak azt szeretik és tisztelik, aki önmagát is szereti és tiszteli. Soha ne akarj hát mindenkinek tetszeni, mert csak elveszíted a tiszteletüket.
Nem azok a barátaid, akiket mindenki bámul, akik elkápráztatnak. (...) Azok a barátaid, akik nem várnak arra, hogy a dolgok így vagy úgy eldőljenek, hogy aztán ők is eldöntsék, hogyan viselkedjenek. Minden egyes tettükkel döntenek, akkor is, ha tudják, hogy ez kockázatos.
A barátság olyan, mint egy folyó: kikerüli a sziklákat, alkalmazkodik a völgyekhez és a hegyekhez, néha tóvá alakul, míg meg nem telik a gödör, és akkor folytathatja az útját.
A gyűlöletért ne gyűlölettel fizess, hanem igazságossággal. A világ nem ellenségekre és barátokra oszlik, hanem gyengékre és erősekre.
Ha valaki eszmékért vagy eszményképekért száll szembe veled, fogadd el a kihívást - mert nincs olyan pillanata az életnek, amelyben ne lappangana a konfliktus, melynek néha napvilágra kell kerülnie.
A hűség igazi gyöngyszem a homokszemek között, amit csak azok láthatnak meg, akik valóban értik, hogy mit jelent.
Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.
Szeretni annyit tesz, mint nyitottnak lenni a csodákra, a győzelmekre és a vereségekre, mindarra, ami életünk során történik velünk.
Így történnek a csodák. Elszakítják a fátylakat és mindent megváltoztatnak, de nem engedik, hogy meglássuk, mi van a fátylak mögött.
Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz. Hiszen éppen velük vagyunk a legóvatosabbak, mert félünk, hogy megsebeznek.
Csak azzal harcolj, aki érdemes rá. Olyannal ne, aki különböző fortélyokkal csak meg akar hosszabbítani egy olyan háborút, ami már véget ért.
Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.
A csodák nem a természet törvényeinek ellentmondó dolgok; csak azért gondoljuk, hogy azok, mert nem ismerjük a természet törvényeit.