Honoré de Balzac

Csak a filozófus meg a költő tudja igazán, milyen mély értelmű a szerelemnek ez a már közhellyé vált meghatározása: önzés kettesben. Önmagunkat szeretjük a másikban.

Minden bánat, minden unalom elpárolog a lélekből, ha egy rögeszme balzsamos ellenszerével gyógyítjuk. Ti, akik már nem tudtok inni a gyönyör serlegéből (ahogyan azt minden időkben nevezik), kezdjetek el gyűjteni valamit, akármit (gyűjtöttek már falragaszokat is!), és megtaláljátok a színarany boldogságot - aprópénzre váltva. A rögeszme gondolattá magasztosult gyönyör!

A szenvedély nélküli ember, a tökéletes igaz ember: szörnyalak; angyal, akinek még nem nőttek szárnyai.

A bíró ritkán követi visszafelé, egészen a forrásig a bűn és a szerencsétlenség eredetét. Csak a pusztító áradatot látja, s nem kutatja, ki tartotta kezében az edényt, amelyből az első csepp kicsordult.

A "ma" nagy legény, de a "holnap" gyáva fickó, s megfutamodik a ma fogadkozásai elől.

Hatalmas és kemény a nyomor nevelése - megannyi ostorcsapással osztogatja tanításait a nagy embereknek, akik mind megszenvedik gyermekségüket.

A nő nem remélt szenvedélye akkor is legyezgeti a férfi hiúságát, ha az asszony nem tetszik neki.

Az ember annak a századnak a gyermeke, amelyben született, s nem azé, amelyben eltemetik.

A becsületesség, mint minden érzésünk, két fajtára volna felosztható: negatívra és pozitívra. A negatív becsületesség (...), akik becsületesek maradnak mindaddig, míg alkalom nem kínálkozik a meggazdagodásra. A pozitív becsületesség annak az embernek a becsületessége, aki folyton térdig jár a kísértésben, és mégsem bukik el.

A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi.

A nő olyan, mint a lant, amely csak annak szolgáltatja ki titkait, aki jól tud játszani rajta.

A valódi szerelem főként az emlékezet révén uralkodik rajtunk.

Az emberi természetben gyökerezik, hogy mindent elszenvedtetünk azzal, aki kész mindent elszenvedni igazi alázatosságból, gyengédségből vagy közönyből.

Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás.

A párizsi szerelem merőben különbözik minden másfajta szerelemtől. Sem a férfiak, sem a nők nem ülnek fel ott a közhelyekkel fölcicomázott külsőségeknek, amelyekkel csupa illemből az úgynevezett önzetlen érzelmeket palástolni szokás. Párizsban a nőnek nem csupán a szívet és az érzékeket kell kielégítenie. (...) Légy fiatal, gazdag és előkelő, vagy még annál is több, ha tudsz; mennél több tömjént égetsz bálványod oltárán, annál kegyesebb lesz hozzád, ha ugyan van bálványod. (...) A túláradó érzelem a padlásszobák költészete; e nélkül a gazdagság nélkül mivé lenne a szerelem?

Semmi sem gördít nagyobb akadályt a másokhoz fűződő jó viszonyod útjába, mint az, ha önmagaddal sem tudsz megbékélni.

Érhet-e pártot nagyobb baj annál, mint hogy aggastyánok képviselik, amikor már az eszményeit is kivénhedtséggel vádolják?

Akármilyen szélsőséges legyen is egy eszmeáramlat lapja, az sose fogja kielégíteni a legszélsőségesebb párthíveket.

Az újság, ahelyett hogy szent hivatás volna, a pártok eszközévé lett; eszközből üzletté; és mint minden üzlet, becstelen és rosszhiszemű.

Az akaratlanul feltörő rossz gondolatok tökéletlen természetünkből fakadnak, s egyaránt bizonyítják az emberi sors nagyságát és veszélyeit.

Soha semmiféle hivatalos vagy tanintézeti igyekezet sem pótolhatja a véletlen csodáit: márpedig a nagy ember mindig a véletlen csodája.

A politika a legrútabb cselekedetek titkos halmazata.

Egy drámaíró, s ezt kevesen tudják, a következőkből áll: először is egy ötletgyárosból, akinek ki kell találnia a témát, s felépíteni a darab vázát; aztán jön a gürcölő, aki megírja a darabot; végül a gyűjtő, aki megzenésíti a dalokat, összeszedi a kórusokat és az együtteseket, és beilleszti őket a megfelelő helyzetekbe.

A tehetségtelenség még senkit sem akadályozott meg az érvényesülésben.

A nők szíve még a legokosabb férfi előtt is titokban marad.

A nagy emberek mondásai olyanok, mint az aranyozott ezüstkanalak, melyek megkopnak a használatban: ha sokat ismételjük őket, minden fényüket elvesztik.

A hálátlanság olyan, mint a baj: egyik vonzza a másikat.

Valamennyi szokásunk közül a hiúságban gyökeredzők a legmaradandóbbak.

Aki túllő a célon, csak a puskaport pocsékolja.

Ha szemébe mondanák az embernek, amit a többiek a háta mögött beszélnek róla, a társasági élet lehetetlenné válna.