(Budapest, 1936. december 1. –) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó, a hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja.
Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj - ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked legmélyén mindig derű van.
Valójában az örömömet nem "megosztom", hanem bevonom a másikat is, mert egyedül egy magányos szikra is hamar kialszik, ha nem tudja a környezetét lángba borítani.
Minden léleklátás olyan, mint egy mélytengeri merülés. Ahogy a testünk, úgy a lelkünk genetikája is a mélymúltból ered - magával hozott régi dallamot játszik el minden ember.
A nők felszabadulási harcában nem egy rabszolgalázadás, hanem az Élet megmentésének a kísérlete rejlik. Az Életé, melyet ők hoztak létre, és ezért fontosabb nekik, mint a férfiaknak. A nőnek az emberiség az életműve. A létért a férfi számára ismeretlen erejű felelősséget és aggodalmat érez.
Az egyedüllét átmeneti állapot. Megszületni se tudtál volna egyedül. És élni sem tudsz sokáig mások nélkül, és mások sem nélküled. Csak tévedésből gondolják. Végül mindenki összeroppan az önzés, a mohóság és az elidegenedés jégsziklájába fagyva.
Jövőd nincs "készen" - hanem szüntelenül készülőben van. És mindig van egy "áldott" és egy "átkozott" verzió. Minden igazi mester azt tanácsolja, hogy válaszd az áldottat. Ez a nehezebb út. Ma kevesen járják.
Erő és lágyság, adás és elfogadás, férfiasság és nőiesség egy harmonikus emberben felváltva működik. Az Élet művészének titka, hogy mindent a megfelelő időben tesz.
A jó tengerész, bármilyen veszélyes vizeken hajózik is, emeletes hullámok dobálják hajóját, és el akarják nyelni - mégsem tekinti ellenségnek a tengert. A tenger a hajós lételeme, szerelme, anyja, mindene! Az Élet művésze sohasem tekinti ellenségének a világot, még akkor sem, ha a világ annak tekinti őt.
Az élet művésze sohasem a végletek, mindig a közép felé tájékozódik. Inkább kiegyezik, minthogy háborúzzon. Inkább előbb megáll, minthogy túllépjen. Még a legszenvedélyesebb szerelmében is megáll saját lényének telekhatáránál, és bevárja, míg a másik odaér. Nem gázol a birtokára. És nem rántja át magához.
Ha valamit nagyon akarsz, nem kapod meg. A szüntelen akarásoddal elrontod az érlelődés folyamatát. Ami a tiéd, megkapod idejében. Amit nem kapsz meg, nem a tiéd.
A tanítás csak információt tölt a fejekbe, de a nevelés: növel. Nem mennyiséget ad, hanem minőséget. Segít egy rózsának igazi rózsává válni. És egy gyereknek megtalálni és kibontani önmagát.
Egy jó élet: nemesedik, ne feledd! Egy rossz élet romlik, vacak marad. Nem akar "megszépülni", nem bontja ki magából, amit hozott. Igazán jó pillanatainkban érezzük, hogy szépülünk.
Egy jó zenekarban szeretni kell egymást a zenészeknek - legalábbis addig, amíg játszanak. Lehet, hogy a koncert előtt és után utáljuk egymást - de amíg játszanak, kb. két órán át, együtt kell, hogy legyenek egymással, mint a szerelmesek. Ne becsüld le a két órát! Az is nagy adomány.
Aki nem lát fölfelé, azt a bajok tönkreteszik. Aki fölfelé lát, ott lesz erős, ahol eltört, és ott legyőzhetetlen, ahol sokat vesztett. Kudarcaiból hajtóanyag lesz, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.
Ha egy negatív gondolatot első felvillanásának pillanatában elcsípsz, nem tud gyökeret verni. "Látom! Tudom az okát! Megszüntetem..." Ha már másodszor és harmadszor is felbukkan, otthont teremt benned, elural, lelki szokásoddá válik, melytől igen nehéz megszabadulni. Jellemeddé fagy. Jellem: a sokszor megismételt érzés és gondolat. Jobb egyszer megijedni, mint félős emberré válni.
