Paulo Coelho

A boldogságot pedig egy homokszemben is meg lehet találni. (...) Csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett jelölve, amely a személyes történet és boldogság útja. A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban rémisztő lesz. A szív azután egyre halkabban szól, de sosem némul el teljesen.

Az elhatározás csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el, és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott.

Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád.

Olyan erős lett a keleti szél, hogy az arcán érezte. (...) Megirigyelte a szél szabadságát, és rádöbbent, hogy a szabadságot ő is megszerezheti magának. Ennek nincs semmi akadálya, csupán ő maga.

Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.

A lelkében még mindig a magány fekete szele fúj.

Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.

Ha túl sokat foglalkozol azzal, mi jó vagy rossz az embertársadban, megfeledkezel a saját lelkedről, és kimerít, majd legyőz az az energia, amit mások megítélésére pazaroltál.

A valódi bölcs kívánalma szerint rakja meg a tüzet, vagy oltja el azt, ahányszor csak akarja. Ám ha nem tanít meg arra senkit, hogyan kell tüzet gyújtani, minden bizonnyal egy cél vezérli, hogy mindenkit átengedjen a sötétnek.

A szerelem a másik személybe vetett hit megnyilvánulása, melyet mindig titokzatosságnak kell körüllengeni. Minden percét meg kell élni és ki kell élvezni, de ha megpróbáljuk megérteni, a mágia elillan.

Köszönöm, hogy értelmet adtál az életemnek. Azért jöttem a világra, hogy átéljem mindazt, amit átéltem (...), hogy találkozzam veled, hogy fölmásszunk erre a dombra, és hogy a lelkedbe vésd az arcom emlékét. Egyedül ezért jöttem a világra: hogy visszatereljelek az útra, amelyről letértél. És ne akard, hogy úgy érezzem, felesleges volt az életem.

Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani.

Ha akarsz valamit, egy dolgot mindig tarts észben: senki sem érheti el kiszemelt célját, ha nem látja azt.

Gyakran könnyebb szeretni, mint szeretve lenni. Kísérleteink, hogy függetlennek tűnjünk, megfosztanak másokat a lehetőségtől, hogy kimutassák szeretetüket.

Különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van.

Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól. "Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

A szerelem nem nagy, és nem is kicsi; egyszerűen csak szerelem. Egy érzést nem lehet úgy mérni, mint egy útszakaszt. Aki ezt teszi, elkezd összehasonlításokat tenni a másoktól hallottakkal, vagy pedig azzal, aminek elképzelése szerint történnie kellene vele. Így mindig egy történet után fog loholni, ahelyett hogy a saját útját járná.

A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (...) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.

Az igazi szerelem ellenáll a távolságnak.

Az emberek azért ajándékoznak egymásnak virágot, mert a virágban benne van a Szerelem igazi értelme. Aki megpróbálja birtokolni, az látja, hogy mint hervad el a szépsége.

Soha ne hagyd, hogy a kételyek megbénítsanak. Hozz meg minden döntést, amit meg kell hoznod, akkor is, ha nem vagy biztos benne, hogy helyes.

A női ösztöne súgta, (...) ha két férfi ugyanabba a nőbe szerelmes, jobb, ha gyűlölik egymást, mint ha barátok. Mert az utóbbi esetben mindkettőt elveszíti.

A látható és a láthatatlan közötti hidat úgy a legkönnyebb lerombolni, ha megpróbáljuk megmagyarázni az érzelmeket.

Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. Te voltál a remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli pillanataimban. Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. (...) Csak azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben.

Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. "Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök" - gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig.

Mindig emlékezni fogok rá, hogy a szerelem a szabadság. Ez az a lecke, amelyet oly sok év után végre megtanultam. Ez az a lecke, amely száműzött, és ez az a lecke, amely most megszabadít.

Senki nem birtokolhat egy olyan naplementét, amelyet együtt láttunk egyszer. (...) Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön - de megismerheti és szeretheti.

Amikor elindulunk az úton, mindig van egy többé-kevésbé határozott célunk, amit általában el akarunk érni. (...) Megtanulni egy dolgot azt jelenti, hogy kapcsolatba lépünk egy olyan világgal, amiről a leghalványabb fogalmunk sincs. A tanuláshoz alázatosnak kell lenni.

Sokszor előfordult már, hogy ha valakivel szemben meggondolatlanul cselekedtem, másoktól is eltávolodtam, akiket pedig szerettem.

Azt tanulmányozzuk, amit látunk, de amit látunk, az nem mindig az, ami valóban létezik.