Victor Hugo

Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.

Magyar291 Română41
Semmi sem segíti elő jobban az ábrándozást, mint ha az ember egy csinos nőt követ, habár azt sem tudja róla, hová tart.
Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.
Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.
A filozófia mindent, a filozófus mindenkit magában foglal.
A fa törzse mindig változatlan marad, de a lomb szeszélyesen burjánzik rajta.
A király csak azt adja oda a népnek, amit a nép kitép a kezéből.
Az értelem, az erkölcs és a jellem bizonyos párhuzamban áll valamennyiünk egyéniségében, és töretlen folytonossággal fejlődik tovább, ha ugyan az élet nagy háborgásai nem térítik más irányba.
Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.
A civilizáció mindenütt teokráciával kezdődik, és demokráciával végződik.
Minden nagy népmozgalom - bármi is az oka vagy a célja - végeredményben mindig a szabadság szellemének ás medret.
Ellobbant tűznek hideg az üszke.
A női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.
Egyetlen csepp bor elég, hogy pirosra fessen egy tele pohár vizet. Ahhoz pedig, hogy csinos nők gyülekezetének átszíneződjék a kedélyállapota, nem kell más, mint egy még csinosabb nő megjelenése - kiváltképp, ha csak egyetlen férfi van a társaságban.
Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.
Ó, mily üresen kong a tudomány, ha az ember szenvedélytől túlfűtött fejjel, kétségbeesetten döngeti az ajtaját!
Ha az ember már rosszat cselekszik, cselekedje egészen. Őrület félúton megállni a fertelmességben. A végletes bűnnel együtt jár a hagymázos, tomboló gyönyör.
A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni.
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.
A bagolynak semmi keresnivalója a pacsirta fészkében.
Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
Amit az ember elrendez..., azt felforgatják a körülmények.
Inkább vagyok a légy feje, mint az oroszlán farka.
A szigor csak eldurvítja a lelkeket.
A kevélységet mindig nyomon követi a romlás és a szégyen.
Gyakran a legjobb barátaink buktatnak el bennünket.
Némelykor szerencsének, némelykor meg cselfogásnak köszönhető a nagy vállalkozások szerencsés kimenetele.
Ártatlannak tudta magát és beletörődött mindenbe. Nem panaszkodott. Aki hibátlan, nem hibáztat.
A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.
A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.