Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre.
Amit e szem ébren lát, Annak hasson bűve rád, Azt szeresd meg, azt imádd; Tigris, medve, macska bár S lenne vadkan, leopárd: Véld, hogy az szerelmi pár.
Bíborszínü kis virág, Melyet Ámor íve lőtt, Önts szemére báj-erőt, Hogy, ha ébred s látja őt, Benne leljen égi nőt, Mint ott Vénus, oly dicsőt. - No, ha ébredsz s látod őt, Tőle kérd a gyógyerőt.
Nem kísérem útjaid, ajkam Édes neved magába temeti, Hogy meg ne bántson (túl profán) szavam S régi vonzalmunk ne fecsegje ki. Harcot fogadok érted magam ellen, Akit te gyűlölsz, nem szabad szeretnem.
Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség! Ó, valami, mi semmiből fogant! Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség, Gyönyörű alakok torz zűrzavarja! Ólompehely, hidegtűz, éberálom, Beteg egészség, minden, ami nem! Így szeretek én, s ezt nem szeretem.
Egy rettentő tett megtétele S az első mozdulat között Minden olyan, mint egy fantazma vagy egy förtelmes álom: A Géniusz s a végzet ereklyéi Tanácsot ülnek; s az ember maga, Mint egy kis királyság, elszenvedi Egy lázadás egész történetét.
Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te! S hatalmad bár oly befogadni kész, Akár a tenger, nem hullhat beléd Semmi, akármily szárnyaló legyen, Ami ne lenne benned semmivé Egy perc alatt!
Szeretlek - és hiába büszkeségem: Elveszett érted a lelkem egészen. És hasztalan vagy ilyen eltökélt: Szólnod sem kell - én szólok szívedért: S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok: Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb!
A félelem ízét már alig érzem: Valamikor érzékeim vacogtak Egy éji hangra, és egy szörnyű hírtől Minden hajam égnek állt s reszketett, Mintha élne: jóllaktam az iszonnyal S a borzongás, agyam meghitt lakója, Többé nem izgat.
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy Szegény ripacs, aki egy óra hosszat Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü Meséje, zengő tombolás, de semmi Értelme nincs.
No lám milyen becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam.
