William Shakespeare

Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül, S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.

Crispián sohsem vesz el Eme naptól világ végezteig; De sőt ránk emlékeznek általa, Nehányunkra, e kis testvér csapatra: Mert a ki vérit ontja ma velem, Testvérem lesz: bármily alantsorú.

Lelkem ma boldogsággal úgy betölt, Hogy több ilyen gyönyört aligha rejt Az ismeretlen sors!

Bolond, ki nőtlenséget esküszik, S az is bolond, ki állja esküjét.

A tisztesség valami láthatatlan, S kinek nincs, gyakran az henceg vele.

A bűn csak a világ számára bűn; és ha fáradságodért megkapod a világot, akkor a bűn már belül van a te saját tulajdon világodon, ott pedig tüstént erényt faraghatsz belőle.

A férjek tudják meg: a nőnek is Megvan minden érzéke: lát, szagol, Inye megérez édest, savanyút, Akár a férjeké.

A férfi a hibás, Ha elbukik a nő: ha már eluntak, S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk, Vagy tébolyultan féltékenyek és Kordában tartanak vagy ütnek is, Vagy néha léha módon elverik a pénzünk, Felforr a mi epénk is, szende báj Mellett megfér a bosszú vágya is.

Ej, mind festmények vagytok kinn az utcán, Otthon: kereplők - vadmacskák a konyhán, Támadó szentek, sértett ördögök, Játékos-léha gazdasszonyok, De pompásan gazdálkodtok - az ágyban.

Nem vagyok vidám; mégis úgy teszek, S a látszat eltakarja a valót.

Szépség meg furfang együtt fér bele, Amaz hasznos, emez - él vele.

Az okos asszony azt teszi, ha rút, Hogy pótlásképpen fog egy szép fiút.

A szép nőnek nem árt butaság; Utódhoz segíti a bujaság.

Csúf bár a nő és buta, mint a kos, Nem árthat többet, mint ha szép s okos.

Veszett kutya fogánál gyilkosabb Méreg a féltékeny nő zsémbelése.

Az asszony, aki szerény, noha szép, És halkan szól, ámbár a nyelve ép, Gazdag, de kincsét nem pazarolja el, Szemérmes s mégis odasúgja: Jer! S bár sértést megtorolni módja van, Békén tűr, míg haragja elsuhan, S a szíve soha méltó társ helyett Nem választ holmi rangos tökfejet, Gond, érzés, vágy - jól őrzött titka mind, Az udvarlókra vissza nem kacsint.

Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.

A nőszemélynek táplálékra van szüksége, s mi passziója van abban, hogy az ördögöt nézi? Ha a gyönyörben már ellanyhult a vér, akkor a személyes kedvességre, az évek összhangjára, kellemre és szépségre van szükség, hogy újra fellobbanjon és jóllakottsága friss vágyakra kapjon.

Az ember ember: még a legkülönb is Hibázik olykor.

Ó, bornak láthatatlan szelleme, ha nincs még neved, amelyről rád ismerni, elkeresztellek sátánnak.

A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól.

A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma.

Ugyan, ugyan, a jó bor jó barát, csak tudni kell hozzá. Ne háborogj ellene tovább.

Mily koldus az, akinek nincs türelme! Hát nem lassanként gyógyul be a seb? Nem bűvszerekkel - ésszel dolgozunk, S az ész kivárja a lassú időt.

Sok minden burjánzik a nap alatt, de Kora virágból lesz kora gyümölcs.

Bűvös teremtés! Hogyha belepusztul A lelkem, akkor is szeretlek! És ha Nem szeretlek, a káosz visszatér.

A koldus is gazdag, ha vágya nincsen, De koldusabb a templom egerénél A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz.

Egy férfi és egy asszony tiszta híre Lelküknek belső kincse, jó uram; Rongyot lop az, ki pénzt lop, holmi semmit, Enyém - övé, s ezrek cselédje volt már. De aki tiszta hírem lopja el, Olyat rabol, mi őt nem gazdagítja És koldusbotra juttat engemet.

Nem félek, ha nőmet Szépnek mondják, ha társaságba jár, Dalol, táncol vagy fesztelen cseveg; Az erényesnek mindez éke inkább.

Sok mindent lát a velencei ég, Amit férj nem láthat: az az erkölcs.